Belülről fakadó szépség VIII.

 

Személyiség fejlesztés,azaz az önismeret,én-ismeret

Az „Egészség és szépség” kilencedik alappillére,mely főleg a lélek és a szellem harmóniát jelenti az önismeret,én-ismeret. Joggal vetődhet fel bennünk a kérdés,hogy „pszihologusoknak” is kell majd lennünk szakemberként! Valamilyen szinten igen,hiszen a pszihologia a lélek tudománya! Így mindenki ,aki segítő munkát vállal és emberekkel foglalkozik,munkája nagy része a lélekkel találkozva,lelki segítés!

Az emberek talán legfontosabb problémája,hogy nem ismerik igazán magukat,jelentős „vakfoltokkal” rendelkeznek,így folyamatosan konfliktusban vannak vagy önmagukkal vagy, a környezetükkel! Az egyik típusú ember mindig magát hibáztatja nem túl jól megvalósuló életért vagy kapcsolataiért,a mások típusú ember a külső körülményeket teszi felelőssé!

A szakmában oktatott kommunikáció is „segítő beszélgetéseket” ajánl a pácienseikkel való kommunikációként! Nem megoldásokat kell adnunk,hanem rávilágítani a nem vagy esetleg helytelenül látszó helyzetekre! Sokan azért nem tudnak dönteni,mert nem tudják a felelősséget vállalni döntéseikért,hiszen „azé a felelősség,aki dönt”! Ezért nem adhatunk tanácsot! Mivel az önismeret nem hoz belső harmóniát sokan bele betegszenek meg nem oldott problémáikba!

Mivel a mi feladtunk a szépség és egészség,valamint a harmónia, nem pedig a gyógyítás,így nem is a páciens problémáinak a megoldása! De adhatunk segítséget!  „Szép,okos” szavakkal! Esetleg segítő történetekkel! Adhatunk példát saját sorseseményeink kapcsán tanult vagy tapasztalt dolgokból!

• Fontos,hogy mindennek oka és célja van életünkben!
• Minden,még a „rossz” dolgok is a fejlődésünket szolgálja! Tehát értünk is van!
• Az életkríziseink mértéke mindig a változással szembeni ellenállásunk mértékétől függ!
• Ha ismétlődnek problémák az életünkben (kapcsolati,anyagi) ezek a tanulandó életleckéink!
• Alkalmazzuk az „Optimista hitvallás” gondolatait!
• Az növekszik az életünkben,ami felé energiát küldünk! Ha a pozitív ,akkor az,ha a negatív,akkor az!

A másik fontos kérdés vagy probléma,hogy nem tudják,hogy mi is az életfeladatuk,hiszen sokan egy életen át nem lelnek rá erre,kényszerpályákon halad az életük! Akkor vagyunk helyes úton,ha örömmel végezzük a munkánk és meg is élünk belőle,ha a munka „láthatóvá tett szeretet” és nem kényszer!

Nagyon fontos a példamutatásunk! Szavaink,viselkedésünk! Hiszen akkor vagyunk hitelesek a pácienseink számára!

Szalonunk tehát vendégeink számára egy „béke és nyugalom” szigetként kell,hogy szerepeljen,ahol a páciensek letehetik terheiket és feltöltődhetnek!

Fontos a saját lelki-szellemi „higiéniánk” is! Hiszen,ha elkezdjük a munkát, beöltözünk és „bemosakodunk”,letesszük hétköznapjaink gondjait! Ha vége a munkának „kimosakodunk” visszavesszük hétköznapi életünket, és nem visszük haza munkahelyünkön megélt problémákat! Fontos a kikapcsolódás,feltöltődés! Kinek milyen módon történik ez,az a saját igénye döntse el! (mozgás,természet,család,barátok)

Fontos,hogy hogyan,miként kommunikálunk! „Az jön ki a szánkon,ami a lelkünkben van!”

A segítő munka pontosan olyan önismeretet igényel,mint pácienseink önismerete,mert egyébként a szinkronicitás elvei alapján egymás tükreivé válunk,a hibáink látszanak majd kapcsolatainkban!